"Nem volt olyan nagyon régen, mikor a német válogatott szégyenszemre a csoportja utolsó helyén végzett a 2000-es Eb-n, és a labdarúgó-szövetség, a DFB képviselői beutazták a világot, hogy szert tegyenek a legjobb gyakorlat szerinti működés elvére. 2003-ra elkészült az új utánpótlásképzési program is, amelynek az volt a célja, hogy hatékonyan válasszák ki a tehetségeket, akik aztán magas szintű technikai és taktikai képzést kaptak. Tíz évvel később a Bundesliga két élcsapata vívja a BL-döntőt"
"A tavalyi BL-döntőt követően aztán Hoeness, Sammer és Heynckes összeültek, hogy a végletekig kielemezzék a hibákat, melyek a bukáshoz vezettek, és a megbeszélések elsődleges konklúziója az volt, hogy a Bayernnek gyenge a kerete"
Ezt a legmenőbb hazai foci blogról az NST-ről szedtem le, mert szépen mutatja, hogy mi vezetett a németek mostani hegemóniájához. Az emelte őket Európa csúcsára, hogy egy súlyos kudarc után képesek voltak leülni, és racionálisan elemezni a helyzetet. Ők nem a búsongtak a vereségeken évekig, és nem temetkeztek a dicső múltba, hanem aktívan keresték a hibák okait. Ezért nem is sajnálom tőlük a ezt a sikert.
Mióta olvastam az NST posztját, azóta egy kérdés jár a fejemben.
Vajon mi miért nem voltunk képesek erre a mexikói vb után, vagy az azóta eltelt 27 évben?
Egy generáció nőtt fel úgyhogy nem látta magyar válogatottat nemzetközi versenyen (Miközben Szerbia, Horvátország, Ukrajna rendszeres résztvevői ezeknek a tornáknak), az MLSZ mégsem érezte szükségesnek, hogy kiizzadjon magából egy részletes, minden szintre kiterjedő programot.
Eközben a közvélemény meg a minősíthetetlen sportújságírás hol nosztalgiázva, hol keseregve várta a csodát.
Itt a recept, hogy hogyan kellene ezt csinálni, mire várunk még?